Ben Ten, Bakugán és a tehetetlen iskola

Nyár van, kora délután, a lakótelepi játszótéren többnyire kismamák trécselnek, önmagukat már felnőttnek érző, sőt annak is maszkírozó tizenéves kamaszok enyelegnek. A hinták, mászókák üresek. A 8-10-12 éves egykoron vásottnak, örökmozgónak nevezett kölykök és kis csitrik a tv-k előtt ülnek, s meredt tekintettel nézik a Cartoon Network-ön a Jhony Test ki tudja hányadik évadjának, ki tudja hányadik agyonismételt epizódját. S ha ennek vége, akkor jön Ben Ten az idegen erők szokásos délutáni adagja, majd négy óra körül villódzik és dörögve robban az újabb Star Wars klón történet űrhajó arzenálja, rakétákkal, újabb civilizációk meghódítására indított végtelen háborúival. S ha még mindig van a kiskölyköknek energiája, akkor öt körül feltűnik a képernyőn a korosztály talán legkedveltebb sorozata, a Bakugán. Dan , Maucho, Sun és másik 6-8 szörnybunyós társai nem kisebb kihívással néznek napról napra szembe, mint a Földi civilizáció megmentése a képzeletbeli idegen bolygókról érkező megannyi támadássorozattal szemben.

Peregnek a CN filmjei, a gyerekek annyira belemerülnek ebbe a képzelt, ám nagyon is földi viszonyokat leképező világba, hogy eszükbe se jut, hogy lassan vége az augusztusnak, hogy tetszik, nem tetszik, újra iskolába kell járni, tanulni kell. Kellene! Hiszen a suli időben is délutánonként ugyanúgy villognak a képernyők, a korosztály tagjainak nagy hányada a délelőtti szünetekben részben az előző napi epizódokat játssza, meséli, s lélekben már készül a délutáni folytatásokra: Vajon mi történik Ben Omnitrixével, Bakuqan golyóiból milyen újabb űrlények törek elő, melyik dimenzióba repülnek Jhony Test hősei a legújabb transporterekkel.

A szülők egy része nem fizeti elő azokat a csomagokat, amelyekbe a kábelszolgáltatók ezeket a filmeket sugárzó csatornákat kínálják, „nem engedem, hogy rombolják a gyerekem lelkét”. A megvédeni szándékozott gyerek két emelettel feljebb, vagy a másik utcában a havernál ugyanúgy megnézi az epizódokat. S ha nem látja, társai az iskolában, az edzésen – bárhol úgyis elmondják mi történt az elmúlt folytatásban. A Star Wars és társai ott villódzanak, dübörögnek a LEGO honlapokon, a gyerekmagazinok weboldalain, a spotok, sűrítve adják a történetek lényegét. És tegyük hozzá, vannak szülők, akiket nem zavarnak ezek a látszatra borzalmasaknak tűnő történetek, ha csak a készülékekből áradó borzalmas zaj nem. Addig is elvan a gyerek, addig sem kérdez, addig sem kell foglalkozni vele.

Egyszóval Bakugan, Ben, Jedi és társai, gonoszok és jók egyaránt zúdulnak a mai gyerektársadalomra. Már csak azért is, mert nincs igazán helyette más, a köztévé tervezett gyermekcsatornáján terjesztett értékes kultúra éppen olyan ígéret maradt, mint a fülkeforradalmárok összes többi ígérete. S ha a nemzeti médiaguruk adnának is valamit, esetleg még egy régi kulturális identitás szerinti értéket, az ennek a korosztálynak akkor sem kellene, más életszövedék veszi körül ezt a felnövő nemzedéket. A múltat végképp eltöröltük…

Az iskola pedig úgy tesz, mintha Ben nem robbantana napról napra az Omnitrix-el, mintha a gyerekek fantáziavilágát nem Jhony Test világkísérletei szőnék át, mintha a pad teteji handabandák központi alakjai nem Bakugan szörnybunyósai lennének. Unokám meséli, hogy Marika néni szerint értelmes, jó gyerek nem néz ilyen szörnyűségeket. Nem véletlen, hogy az osztály egyetlen strébere Bence, az, aki komolyan vette Teri néni intelmeit. Értelmes gyerek Jankovics Marcellt néz, meg esetleg Óz a csodák csodáját. Ezek a most futó high-tech sorozatok az iskola világába nem férnek bele, mondja a legtöbb mai pedagógus, s valószínű ezt mondaná a hivatal magas oktatási nagyasszonya is, ha megkérdeznék. Ettől még délutánként kiskölykök tízezrei figyelik lélegzetvisszafojtva, hogy minként harcolnak Jedi lovagok a Star Wars klónjaiban a Galaxis békéjének helyreállításáért, s zsebpénzükből a LEGO Bounty Hunter robotjára gyűjtenek. Lehet kérem szörnyülködni, lehet arról beszélni, hogy milyen társadalom nő fel ezeken a rémisztő történeteken…mindent lehet, csak mi lesz jobb akkor, ha úgy teszünk mintha mindez nem létezne.

Javaslom, hogy a kényes ízlésű szülők ne hamarkodják el a gyerekcsatornát tartalmazó csomag egyszerűbbre, békésebbre cserélését. Üljenek néhány délután le a Cartoon Network elé, nézzék meg ezeket a filmeket, legalább lesz miről beszélgetni az ennek világában (is) élő gyerekkel. Tessék végiggondolni, hogy mit lehet pozitív tartalomként megragadni ezekben a filmekben. Például azt, hogy léteznek más civilizációk, hogy a mi Naprendszerünk bolygói, amelyeket még mindig csak töredékesen ismerünk, hogyan tükröződnek vissza a Ben Ten vagy a Bakugan történeteiben. Az iskola sem igen tehet mást. Nyert ügye van annak a tanárnak, aki egy napközis foglalkozáson vagy egy kötetlenebb osztályfőnöki órán egyszer végre elmondja, hogy megnézett néhány epizódot ezekből a filmekből. Az a tanár bizony „király” lehet, arra attól a pillanattól talán másként tekintenek a gyerekek.

„Ha nem tudsz ellene tenni, állj az élére” – tanítja Machiavelli.

Tessék hát nézni Ben Ten-t és a Klónokat…borzalmasak, de hát a gyerekért ugye mindent!